Bevallom ambivalens érzelmekkel emeltem le a polcról mai tesztalanyunkat a Granorolo cég, reszelt, zacskós pecorino romano sajtját. Egyrészt örültem, hogy a magyar élelmiszerláncok a mozarella, parmezán, gorgonzola szentháromságon kívül egy olyan sajtot is elkezdtek behozni a magyar piacra, aminek minden olyan háziasszonynak és háziúrnak a polcán a helye, akik becsülik valamire az olasz konyhát.

Ahogy az ilyen esetben lenni szokott, a pecorino története is az antikvitásba nyúlik vissza.Lucius Junius Moderatus Columella aki Nero császár idején írta meg kertészetről szóló fő művét de rustica címmel, írja le e kiváló sajt elkészítésének technológiáját, ami tulajdonképpen ma sem változott. Mellékesen jegyzem meg, hogy az említett alkotás 12 könyvből áll és hexameterekben íródott. Szóval nem csak a tudományban volt penge Columella barátunk, de a verselésben is. Nos, miről is van szó! A pecorino egy sós, kemény juhsajt, melyet Toszkánában, Szardínián, Rómában és Szicíliában egyaránt készítenek. Vergilius említi, hogy a római katonák ellátmányának része volt 30 dekagramm pecorino, mivel az jól eltarthatónak és táplálónak bizonyult a kemény fizikai terhelést elviselni kénytelen legionáriusoknak.

Ami miatt az örömömben némi aggodalom is vegyült az a zacskós, reszelt kiadásnak szólt. A modern élelmiszeripar hajlamos annyira megkönnyíteni a dolgunkat, hogy már a sajtreszelés terhét is le kívánja venni a vállunkról, cserébe viszont olyan műanyag ízű és fűrészpor állagú sajtnak nem nevezhető termékeket gyártanak amire nem általlották például a parmezán szót ráírni. Szerencsére jelen esetben erről szó sincs. A 70 gramm anyagot tartalmazó ízléses grafikai megoldásokat felvonultató zacskóban, kitűnő illatú és állagú pecorino reszeléket találunk. A szemcsék nem tapadnak golyókká, kitűnően szórható. Az íze enyhén sós, de nem zavaróan. Az ujjal összepattintós légmentesen zárható zacskóban sokáig eltartható, bár aki rákap az ízére annak a 70 gramm a napi adagja lesz. Én általában tésztaételek tetejére használom, de mártásokhoz is jó. Sajnos ez sem tartozik az olcsó termékek közé, jómagam 600 forintot fizettem érte, ami tekintve a minimális mennyiséget elég luxuskiadásnak tekinthető

Értékelés:

csomagolás: 10/10

állag: 10/9

Íz: 10/9

Ár/érték arány: 10/7

Ha egy olasz háziasszonytól megkérdeznék mit vinne magával egy lakatlan szigetre szinte biztos, hogy a száraztésztán és az olívaolajon kívül szerepelne a listán a paradicsomkonzerv is. Most, hogy jönnek a téli hónapok és lassan eltűnnek a boltok polcairól a friss zöldségek, gyümölcsök ráfanyalodunk a konzerv megoldásokra. A mostani tesztünk főszereplője Pármából érkezett Mutti paradicsomkonzerv. 

Már a címkéjével is vásárlásra csábít. A dobozon a vörös és a halvány kék szín dominál. A design ezúttal teljes összhangban van a belbeccsel. A pattintós kinyitás után, amely megment minket az ujjakat szétvágó konzervnyitók használatától, szemünk elé tárul a paradicsomdarabkák élénkpiros kavalkádja. Meggyőződésem, hogy Garibaldi harcosai azért viseltek vörös inget, mert rendszeresen leették magukat a különböző rafinált paradicsomos szószokkal és mint tudjuk az olasz férfiak adnak a külső megjelenésre. Tehát ha már úgyis vörös pecsétes lett az ing, legyen teljesen az. Ha elterjedt volna akkor a konzervgyártás (a konzervdobozra szóló szabadalmat 1810-ben nyújtották be) , akkor Garibaldi katonái táskájukban paradicsomkonzervvel szálltak volna partra Marsalánál. Így viszont kénytelenek voltak a szicíliai parasztok veteményes kertjéből kiszolgálni magukat.

A paradicsomdarabok ideális méretűek, főzés hatására könnyen szószosodnak. Az ízükben remek egyensúlyt alkot az édes-savanyú harmónia. A termék ideális a különböző olasz tésztaételek és mártások elkészítésén túl a rafinált olasz hal és ráklevesek főzéséhez. Ahogyan a magyar konyha alapszínét a pirospaprika adja, az olaszét a paradicsom. Nem tudok semmi negatívumot mondani, ha csak azt nem, hogy kategóriájában nem a legolcsóbb termék. Amíg a CBA saját márkás konzervjét 200 és 300 forint közötti áron vehetjük meg, addig az első osztályú olasz termékért 500 és 600 forintot is elkérnek, de ne legyünk kicsinyesek, hiszen nemcsak a szállítást és a nyugati szintű designt, hanem a hazainál jóval több napsütéses órák számát is meg kell fizetnünk, ami a paradicsom ízét elsősorban meghatározza.

Érdemes ellátogatni a gyártó weboldalára, ahol sok mindent megtudhatunk a paradicsomról: www.mutti-parma.com

Értékelés:

csomagolás: 10/10

állag: 10/10

Íz: 10/10

Ár/érték arány: 10/8

A sportszelet gyermekkorom meghatározó élménye volt. Az iskolában ahová jártam minden évben akadályversenyt rendeztek, ahol az egyik feladat mindig az volt, hogy egy kis sportszeletet kellett késsel és villával kicsomagolni és elfogyasztani, anélkül, hogy kézzel segítenénk a műveletet. Mondhatnám azt is, hogy gyermekkorom egyik fő feladata volt a sportszelet alufóliájának szakszerű eltávolítása. A sportszelet maga a velünk élő Kádár-kori örökség, azonban története még régebbre, a Népstadion 1953-as megnyitójának idejére nyúlik vissza. Ekkor jelent meg a legendás diszkoszvetővel ellátott zöld csomagolás. 

Napjainkban a gyártó több fajta méretben és külön mogyorós ízesítésben kínálja ezt a klasszikus édesipari terméket. Szögezzük le rögtön, hogy nem csokoládéról beszélünk. A gyártó nem árul zsákbamacskát, hiszen a csomagoláson az étcsokoládéval mártott rumos ízű kakaós szelet megnevezést tüntette fel. Az alapanyagok tekintetében sem lepődhetünk meg, hiszen az édesipari gyártás által bevett hozzávalókat olvashatjuk: cukor, növényi zsírok, kakaómassza, sovány tejpor, glükózszirup, kakaópor, kakaóvaj, tejzsír, emulgeálószerek, stabilizátor, aromák, tartósító szer.

A könnyen tépődő csomagolás felbontása után először csak az erőteljes cukor íz érezhető. A rendszerváltás előtti sportszeletekhez képest a szájpadlásra feltapadó és órákkal később is nyalogatható zárványok kialakulása nem jellemző. A rumos ízesítés inkább csak az utóízben felfedezhető. Érdekes, hogy az étcsokoládé bevonat is ugyanolyan édes, mint a rumos töltelék, az íze nem különválasztható tőle. Összhatását tekintve azoknak ajánlom akiknek hajlamos gyorsan leesni a vércukorszintje, mert ez a cukorbomba pillanatok alatt helyreállítja, azonban ha nem várunk tőle sokat, akkor nem is csalódunk, hiszen mit várunk egy 80 forintos édesség szelettől. Ajánlom még a retró szerelmeseinek akik gyermekkorukat álmodhatják vissza fogyasztása közben.

Értékelés:

Csomagolás 10/8

Állag:10/8

Íz: 10/4

Ár/érték arány: 10/9

Blogom címének Thomas Lieven örökbecsű szállóigévé vált mondatát azért választottam, mert bár nem lehet része mindennapi életünknek a csúcsgasztronómia, de nagyon meg kell néznünk mivel etetnek minket az élelmiszeripar szereplői. Terveim szerint különböző élelmiszerek, ételek és egyéb az étkezéshez kapcsolódó termékekről szóló erősen szubjektív teszteket találhat majd itt a kedves olvasó. Mindezt természetesen laza, olvasmányos stílusban, hogy ne csak az ételek, de az olvasás is élvezetes legyen.

Jó étvágyat hozzá!