Nem kell mindig kaviár

Nem kell mindig kaviár

Valamiben a zacskós is lehet jó

2015. október 15. - George Herceg

Bevallom ambivalens érzelmekkel emeltem le a polcról mai tesztalanyunkat a Granorolo cég, reszelt, zacskós pecorino romano sajtját. Egyrészt örültem, hogy a magyar élelmiszerláncok a mozarella, parmezán, gorgonzola szentháromságon kívül egy olyan sajtot is elkezdtek behozni a magyar piacra, aminek minden olyan háziasszonynak és háziúrnak a polcán a helye, akik becsülik valamire az olasz konyhát.

pecorino.jpg

Ahogy az ilyen esetben lenni szokott, a pecorino története is az antikvitásba nyúlik vissza.Lucius Junius Moderatus Columella aki Nero császár idején írta meg kertészetről szóló fő művét de rustica címmel, írja le e kiváló sajt elkészítésének technológiáját, ami tulajdonképpen ma sem változott. Mellékesen jegyzem meg, hogy az említett alkotás 12 könyvből áll és hexameterekben íródott. Szóval nem csak a tudományban volt penge Columella barátunk, de a verselésben is. Nos, miről is van szó! A pecorino egy sós, kemény juhsajt, melyet Toszkánában, Szardínián, Rómában és Szicíliában egyaránt készítenek. Vergilius említi, hogy a római katonák ellátmányának része volt 30 dekagramm pecorino, mivel az jól eltarthatónak és táplálónak bizonyult a kemény fizikai terhelést elviselni kénytelen legionáriusoknak.

Ami miatt az örömömben némi aggodalom is vegyült az a zacskós, reszelt kiadásnak szólt. A modern élelmiszeripar hajlamos annyira megkönnyíteni a dolgunkat, hogy már a sajtreszelés terhét is le kívánja venni a vállunkról, cserébe viszont olyan műanyag ízű és fűrészpor állagú sajtnak nem nevezhető termékeket gyártanak amire nem általlották például a parmezán szót ráírni. Szerencsére jelen esetben erről szó sincs. A 70 gramm anyagot tartalmazó ízléses grafikai megoldásokat felvonultató zacskóban, kitűnő illatú és állagú pecorino reszeléket találunk. A szemcsék nem tapadnak golyókká, kitűnően szórható. Az íze enyhén sós, de nem zavaróan. Az ujjal összepattintós légmentesen zárható zacskóban sokáig eltartható, bár aki rákap az ízére annak a 70 gramm a napi adagja lesz. Én általában tésztaételek tetejére használom, de mártásokhoz is jó. Sajnos ez sem tartozik az olcsó termékek közé, jómagam 600 forintot fizettem érte, ami tekintve a minimális mennyiséget elég luxuskiadásnak tekinthető

Értékelés:

csomagolás: 10/10

állag: 10/9

Íz: 10/9

Ár/érték arány: 10/7

A bejegyzés trackback címe:

https://nemkellmindigkaviar.blog.hu/api/trackback/id/tr267971209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása